Én maradtam a dió-szilva párosnál. Igen finom sütemény lett, köszönhetően a lédús szilvának, nem száradt ki, a tésztára terített dióréteg pedig megakadályozza a tészta szétázását.
Párom vitt a munkahelyére is néhány szeletet, s az egyik kollégája, aki csak hosszas unszolás után fogyasztott el belőle egy szeletet, mondván: "nem szereti a süteményeket", miután mégis megkóstolta, igen elismerően nyilatkozott. Ha egy nem-sütis embert is meggyőzött ez a breton szilvatorta, akkor valóban tudhat valamit....
Hozzávalók tekintetében hűen követtem amit Lilahangyánál olvastam.
Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg cukor
- 4 tojás sárgája
- 25 dkg vaj vagy margarin
- 30 dkg lisztkenéshez kevés tojásfehérje
Töltelékhez:
- 1 kg szilva
- 3 ek porcukor
- 1 bögre darált dió
- 1 tojás, a kenéshez
- 1 ek rum
Az elkészítésben annyit változtattam, hogy a szilvákat ne töltöttem meg, csak félbevágtam, és a diórétegra fektettem, vágott felükkel lefelé.
Szóval:
A tésztához valókból gyorsan linzertésztát gyúrtam, majd kb. egy órára a hűtőbe tettem.
Ez idő alatt kimagoztam a szilvát. A porcukrot összekevertem a dióval.
A hűtőből elővett tésztát megfeleztem, az egyik felét kinyújtottam, majd kibéleltem egy 26 cm-s tortaforma alját úgy, hogy kis pereme is legyen, végül villával megszurkáltam.
200 C-ra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem.
A diós keveréket az elősütőtt lapra kentem, majd szépen rápakoltam a fél szilvákat.
Tetejét befedtem a kinyújtott maradék tésztával, tojással lekentem, majd 180C-on 50 percig sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése